+36 70 312 9771
A középkori Európában a csatamezőn harcoló katonákat nem orvosok vagy sebészek látták el, hanem borbélyok. Szakmájukból adódóan felszerelésük között volt az éles penge, amellyel a hajvágástól kezdve az amputációig mindent ők láttak el. Ebbe beleértve a korabeli fogászatot is. A városokban és falvakban külön eseménnyé vált a borbély megérkezése, aki a település központi helyszínén, legtöbbször a főtéren igyekezett „meggyógyítani” a fogfájással küzdő betegeket. A lakosok körében szinte már várva várt műsor volt a foghúzás, amelynek hangulatát a kort idéző festmény is mutatja.
Mielőtt felfedezték a fogszuvasodás tényleges okát, az emberek a fogakon keletkező lyukak felelőseként a fogférgeket okolták. Feltételezésük szerint ezek a férgek lyukakat fúrva beköltöztek a fogba, ahol boldogan élve okoztak kínzó fogfájást a gazdatestként szolgáló fogtulajdonosnak.
Baleset, fertőzés vagy más sérülés okozta fogvesztés megkeserítette az ember életét. Már az ókorban találtak az elvesztett fogak pótlására megoldást, mégpedig a hidat. A fémbe helyezett, állati és/vagy emberi fogak a megmaradt fogakhoz kerültek rögzítésre. Biztosan fura érzés lehetett más fogaival vacsorázni.
A legelső elektromos fogfúrók egyike. 1875-ben George Green alkotta meg az elektromotorral hajtott szerkezetet. A fogászat fejlődésének egyik meghatározó pontjává vált eszközt követően jelentősen gyorsultak a kezelések, és ez a pácienseknek is jó hír volt; kevésbé voltak fájdalmasak a fogfúrással járó beavatkozások. 1908 környékén tudott igazán elterjedni a fogorvosok körében, mert addigra a nehéz és drága eszközt hálózati áramforrásról is lehetett működtetni. Ehhez persze az kellett, hogy az elektromos hálózat elérhető legyen a rendelőkben, amely a páciensek szerencséjére, már kiépítésre került a XX. század elejére.
Több kultúrában elterjedt testmódosítás a fogak vésése, faragása. Bali őslakosai például azért vésnek le fogukból, mert úgy gondolják, hogy a fogak a haragot, féltékenységet és egyéb negatív érzelmet, tulajdonságot képviselnek. De vietnámi és szudáni törzsek is végeztek ilyen jellegű módosítást fogaikon, amely spirituális okoknak tudható be. A maja kultúrában a fogak eltérő vésése a személy társadalmi rangban betöltött helyét jelölte. Az afrikai Wapare törzs tagjai pedig fogukat a cápák fogazatához próbálták meg véséssel hasonlóvá tenni, bízva abban, hogy ezzel a vadállatok tulajdonságait ölthetik magukra.
