Az elmúlt idõben egyre többet lehet hallani az õssejtekrõl, a kísérletekrõl, amiket végeznek velük, valamint gyógyító, regeneráló hatásukról. 1960-ban, Ernest A. McCulloch és James E. Till kanadai kutatók kezdték el alaposabban megvizsgálni az õssejteket, késõbb pedig az õ eredményeiket felhasználva kutattak tovább a témában. 

Az õssejteket leginkább rákos megbetegedések esetén használják, de újabb és újabb területeken is hasznosítják, ahogy az a Science és a Nature címû szaklapokban is olvasható. Eszerint van rá esély, hogy idõvel az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a cukorbetegség, az agyvérzés, vagy izomsorvadás ellen is fel tudjuk majd használni. 
Mindezek mellett azonban, a legújabb kutatások szerint, még a deformált állkapocs problémáját is kezelni lehet vele, ráadásul jóval kevesebb kellemetlenséggel.

Mi is az õssejt?

A legtöbb élõlényben megtalálhatóak az õssejtek. Mitotikus sejtosztódásuknak köszönhetõen, a szervezet speciális funkcióit ellátó sejtekké tudnak differenciálódni, mely igen különleges képességnek mondható. Így a folyamatosan használt sejtjeink gyakorlatilag újraképzõdnek. Három olyan helyünk közül az elsõ, melybõl beszerezhetõ az õssejt, a köldökzsinór, melybõl a csecsemõ megszületésekor nyerhetõ ki az õssejt, fájdalom és kockázatmentesen.  A második a csontvelõ, melyben olyan vérképzõ õssejtek vannak, melyekbõl a vörösvérsejtek, a vérlemezkék és a fehérvérsejtek alakulnak ki. A harmadik a csípõtövis, vagy a szegcsont. Kolóniastimuláló-faktor elõkezelés után nyerhetünk õssejtet, illetve elõdsejtet a perifériás vérbõl.

Melyik a hatásosabb?

Egy kísérlet elvégeztével bizonyították, hogy az õssejtek nem csak, hogy regenerálják az állkapocs szöveteit, de ezt gyorsabban és hatékonyabban is teszik, mint bármilyen másik, eddig használt csontpótló kezelések. Két kutató csoport is dolgozott ennek a módszernek a kifejlesztésén, a Michigani Fogorvosi Egyetemen. Feladatuk, az állcsont foghúzás utáni helyreállítása volt. A résztvevõk egyik csoportja a csontregeneráló kezelést kapta, mely már ismert volt e körökben, a másik csoportot viszont, a szövetregeneráló sejtekkel kezelték.

Az õssejt kísérlet menete

A páciensek csípõcsontjának csontvelõjébõl nyerték ki azokat az õssejteket, melyeket felhasználtak a kezelésekkor. Ezeket utána Aastrom kezelésnek vetettek alá, melynek hatására a csontvelõben megtalálható sejtek szaporodásnak indultak, velük együtt pedig az õssejtek is. Ezeket ültették a folyamat után a beteg szövetébe. Ahogy azt Darnell Kaigler professzor is kifejtette, nagyon nehéz az állkapocs-rendellenességgel élõk hiányzó fogait pótolni, úgy, hogy az szép és természetes hatású legyen, valamint, hogy rendesen ellássa a neki rendeltetett funkciókat. Éppen ezért, igen nagy jelentõségû ez a felfedezés, az õssejtek beépítésével ugyanis, tökéletesen helyreállíthatóak lettek a károsodott részek. Ezt követõen pedig, fogpótlás céljából egy implantátum behelyezése már nem okoz semmilyen problémát.

Öngyógyítás

Születési rendellenesség, vagy valamilyen trauma esetén, bonyolultabbá válik a szituáció, hiszen ekkor érintetté válik a kezelés során az íny- a csont- és a bõrszövet is. Szerencsére ezekben az esetekben is hatékonynak bizonyultak az õssejtek! Külön kiemelhetõ, hogy nem mesterséges anyagok közbenjárásával gyógyul így a beteg, hanem saját sejtjei regenerálják a beteg szövetet.

A jövõ reménységei

6 illetve 12 hetes kontroll után megkapták az implantátumot az õssejt terápiával kezelt páciensek. Azoknak, akiknek a hagyományos módon kezelték problémájukat, és másodlagos csontpótláson is csak ritkán kellett részt venniük, lassabban épültek fel, és alacsonyabb is volt csontsûrûségük, mint az õssejt terápiásoknak.  Ezek az eredmények igen bíztatóak – állapította meg Darnell Kaigler professzor – ám az õssejt terápia, és annak alkalmazása még igen kezdeti fázisban áll. A módszer kiforrásához, elterjedéséhez, és más defektusok elleni alkalmazásához, még legalább 5-10 év szükséges. Addig pedig még rengeteg kutatás és kísérletezés várható a témában!