Régészeti leletek is alátámasztják, hogy már a Neander-völgyi ember is szenvedett fog- illetve állkapocs-rendellenességektõl. Erre évezredeken át nem született gyógyír, míg nagyjából 3.000 évvel ezelõtt rá nem bukkantak az elsõ valóban hasznos fogszabályzó megoldásokra. Nézzük, hogyan fejlõdtek a fogak kiegyenlítésére született eszközök az idõk során.

Õsi fogszabályzó eszközök és módszerek

Az ókori egyiptomiak jöttek rá elõször, hogy a rendezetlen fogak enyhe, ám rendszeres nyomás hatására a megfelelõ helyzetbe szabályozhatók. 1.000 éves egyiptomi múmiák fogsorán fedezték fel a régészek az elsõ fogszabályzó eszközöket is. Ezek a fogak köré tekert fém száIak voltak, amelyeket állati, sokszor macskabéllel egészítettek ki. Egyes források szerint maga Kleopátra is fogszabályzót hordott, hogy legendás szépségét tökéletes fogsorral koronázza meg.
Az etruszk nép halottain alkalmazta a fogszabályzást, hogy azok fogsora ne porladjon el, és a túlvilági élet során is használható maradjon. I.e. 400-300 körül Hippokratész, az orvostudomány atyja és a filozófus Arisztotelész is írásban elmélkedett a fogszabályzás mikéntjérõl. Az elméletet aztán gyakorlatba is ültették, legalábbis errõl tanúskodnak a görög sírokban talált leletek: a feltárt fogsorokon állati és növényi eredetû szálakat fedeztek fel a régészek, amelyek minden bizonnyal a fogszabályzást szolgálták.

A modern fogszabályzás hajnala – A 18-19. század

A középkorban az emberek jórészt a pestist igyekeztek túlélni, vagy épp a világot fedezték fel, így a fogszabályzás további fejlõdése háttérbe szorult, és csak a 18. század végén lendült fel újra. Az újraéledés két vezéralakja a francia Pierre Fauchard és Etienne Bourdet volt. Fauchard-t találóan a fogszabályzás atyjának is nevezik, hiszen õ volt az, aki ezt az addig kizárólag tapasztalaton alapuló területet tudományos alapokra helyezte. “Szájsebész” címû könyvében ír elõször arról a nemesfémbõl készült, “U” alakú eszközrõl, a “bandeau”-ról, ami a ma is használt fogszabályzók õsének tekinthetõ. Késõbb honfitársa, Bourdet fedezte fel a hátsó fogak eltávolításának jelentõségét a fogszabályozásban, amelyrõl “A fogorvoslás mûvészete” cím könyvében is ír.
Ezután a tudományág robbanásszerû fejlõdésnek indult. A francia Christophe-François Delabarre használt elõször drótozott fogszabályozó vázat, Károly porosz herceg udvari fogásza, Friedrich Christoph Kneisel pedig elsõként alkalmazott mintavételi eljárást páciense fogsorán, és fejlesztette ki az elsõ kivehetõ fogszabályozó készüléket.
A 19. században az USA lett a fogszabályzás fejlõdésének motorja, így itt születtek a legjelentõsebb találmányok is. Többek között itt használtak elõször gumigyûrûket a fogak megregulázására, vagy vetették be a röntgent a helyes diagnózis felállításához. A kor fogszabályzó eszközei kényelmetlenül nagyméretûek voltak, ám kiváló eredményeket garantáltak.

A fogszabályzás aranykora

Az elmúlt 100 év során új fogszabályzó eszközök és módszerek egész sorát fejlesztették ki, amelyek a folyamatot egyszerûbbé, rövidebbé, kevésbé fájdalmassá, és nem utolsó sorban diszkrétebbé tették. A brekettes fogszabályzó, amely nagy egyenetlenségek kezelésére is kiváló, a ’70-es években jelent meg. A ma is használatos, fõleg rozsdamentes acélból készülõ eszközhöz újabban titániumot vagy aranyat is használnak. A legújabb technológiák pedig már zafír vagy porcelánbrekettet alkalmaznak, ami alig észrevehetõen bújik meg a fogsoron.
A fogsor belsõ ívére helyezett, gyakorlatilag láthatatlan belsõ fogszabályzó is egyre nagyobb teret hódít. A legfrissebb találmány, a láthatatlan fogszabályzó pedig már számítógép segítségével, átlátszó mûanyagból készül, így a fogszabályozás történetében elõször a kiváló eredmény és a szép, szabályos fogsor kompromisszumok nélkül elérhetõvé vált.