A fogszabályzó története

Régészeti leletek is alátámasztják, hogy már a Neander-völgyi ember is szenvedett fog- illetve állkapocs-rendellenességektől. Erre évezredeken át nem született gyógyír, míg nagyjából 3.000 évvel ezelőtt rá nem bukkantak az első valóban hasznos fogszabályzó megoldásokra. Nézzük, hogyan fejlődtek a fogak kiegyenlítésére született eszközök az idők során.

Ősi fogszabályzó eszközök és módszerek

Az ókori egyiptomiak jöttek rá először, hogy a rendezetlen fogak enyhe, ám rendszeres nyomás hatására a megfelelő helyzetbe szabályozhatók. 1.000 éves egyiptomi múmiák fogsorán fedezték fel a régészek az első fogszabályzó eszközöket is. Ezek a fogak köré tekert fém száIak voltak, amelyeket állati, sokszor macskabéllel egészítettek ki. Egyes források szerint maga Kleopátra is fogszabályzót hordott, hogy legendás szépségét tökéletes fogsorral koronázza meg.
Az etruszk nép halottain alkalmazta a fogszabályzást, hogy azok fogsora ne porladjon el, és a túlvilági élet során is használható maradjon. I.e. 400-300 körül Hippokratész, az orvostudomány atyja és a filozófus Arisztotelész is írásban elmélkedett a fogszabályzás mikéntjéről. Az elméletet aztán gyakorlatba is ültették, legalábbis erről tanúskodnak a görög sírokban talált leletek: a feltárt fogsorokon állati és növényi eredetű szálakat fedeztek fel a régészek, amelyek minden bizonnyal a fogszabályzást szolgálták.

A modern fogszabályzás hajnala – A 18-19. század

A középkorban az emberek jórészt a pestist igyekeztek túlélni, vagy épp a világot fedezték fel, így a fogszabályzás további fejlődése háttérbe szorult, és csak a 18. század végén lendült fel újra. Az újraéledés két vezéralakja a francia Pierre Fauchard és Etienne Bourdet volt. Fauchard-t találóan a fogszabályzás atyjának is nevezik, hiszen ő volt az, aki ezt az addig kizárólag tapasztalaton alapuló területet tudományos alapokra helyezte. “Szájsebész” című könyvében ír először arról a nemesfémből készült, “U” alakú eszközről, a “bandeau”-ról, ami a ma is használt fogszabályzók ősének tekinthető. Később honfitársa, Bourdet fedezte fel a hátsó fogak eltávolításának jelentőségét a fogszabályozásban, amelyről “A fogorvoslás művészete” cím könyvében is ír.
Ezután a tudományág robbanásszerű fejlődésnek indult. A francia Christophe-François Delabarre használt először drótozott fogszabályozó vázat, Károly porosz herceg udvari fogásza, Friedrich Christoph Kneisel pedig elsőként alkalmazott mintavételi eljárást páciense fogsorán, és fejlesztette ki az első kivehető fogszabályozó készüléket.
A 19. században az USA lett a fogszabályzás fejlődésének motorja, így itt születtek a legjelentősebb találmányok is. Többek között itt használtak először gumigyűrűket a fogak megregulázására, vagy vetették be a röntgent a helyes diagnózis felállításához. A kor fogszabályzó eszközei kényelmetlenül nagyméretűek voltak, ám kiváló eredményeket garantáltak.

A fogszabályzás aranykora

Az elmúlt 100 év során új fogszabályzó eszközök és módszerek egész sorát fejlesztették ki, amelyek a folyamatot egyszerűbbé, rövidebbé, kevésbé fájdalmassá, és nem utolsó sorban diszkrétebbé tették. A brekettes fogszabályzó, amely nagy egyenetlenségek kezelésére is kiváló, a ’70-es években jelent meg. A ma is használatos, főleg rozsdamentes acélból készülő eszközhöz újabban titániumot vagy aranyat is használnak. A legújabb technológiák pedig már zafír vagy porcelánbrekettet alkalmaznak, ami alig észrevehetően bújik meg a fogsoron.
A fogsor belső ívére helyezett, gyakorlatilag láthatatlan belső fogszabályzó is egyre nagyobb teret hódít. A legfrissebb találmány, a láthatatlan fogszabályzó pedig már számítógép segítségével, átlátszó műanyagból készül, így a fogszabályozás történetében először a kiváló eredmény és a szép, szabályos fogsor kompromisszumok nélkül elérhetővé vált.